Skip to content

Maghar Akadémia

Keskenyebb képernyő felbontás Szélesebb képernyő felbontás Automatikus képernyő méret Betűméret növelése Betűméret csökkentése Default font size

Programjaink

 

Boszniai piramis túrák folyamatosan - 2014 ősz

Következő időpont: Október 1-5-ig - kérjük telefonáljon, vagy írjon e-mailt:
Győri Dávid
70/946-1266 ; Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
A túrák időpontjai rugalmasak, jelentkezés függőek.  Jelentkezés általában 6-16 főig. 
Részletek ITT

Kezdőlap arrow Hí­rek arrow Idegen civilizációk jelenléte a Földön egykor és ma arrow Élet a világegyetemben arrow UFO kutatás 
Szekciók Élet a világegyetemben UFO kutatás

Keresés címke alapján : Élet a világegyetemben, UFO kutatás, Idegen civilizációk jelenléte a Földön egykor és ma


Idegen civilizációk jelenléte a Földön egykor és ma PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Somogyi Csaba   
2007. 04 09.
Jónapot kivánok, sok szerettetel köszöntök mindenkit! A nevem: Somogyi Csaba, 1995-óta foglalkozom idegen civilicációk kutatásával. Kutatásaim során nagyon sok meglepő dolgot tártam fel, és nagyon sok meglepő dologal találkoztam. Ezek közül szeretném most egyel megismertetni önöket mégpedig az idegen civilizációk jelenlétevel, egykor és ma!

Somogyi Csaba /Tudományos kutató./
Szeged, Bálint Sándor Műv. Ház 2007. március 24.

Ma a lehető legrészletesebben szeretnék bemutatni egy intuitív, logikai és fizikai alapokon nyugvó kutatási folyamatot.Talán kezdhetném a bibliában is fel lelhető adatokal,maga a biblia is valóságos tárháza a csodás képességű égi lények (angyalok) Földre szállásának, illetve halandók rendkívüli erőkkel történő felruházásának. Elég, ha csak Jézus születésére és a titokzatos Betlehemi Csillagra gondolunk.De ha megengedik szeretnék egy kicsit még messzeb visszanyúlni a történelemben.Kínai és japán archeológusok 1996 őszén Kína dél-nyugati részén, Szecsuan tartományban, megtalálták az emberiség ötödik legősibb civilizációjának nyomait. A bizonyíték egy földből készült színpad, amely megközelítőleg 4500 évvel ezelőtt épült. A régészeti lelet a Jangce-folyó mellett, Csengtu városától kilencven kilométerre található, egy ősrégi vár romjai közelében. Az archeológusok szerint a színpad építészeti kivitelezése fejlett kultúrára vall. Ezek szerint az eddig ismert négy ősi civilizáció, a mezopotámiai, az egyiptomi, az indus-völgyi és a kínai Sárga-folyó menti, mellé fel kell vennünk egy ötödiket is. Mindez azért is jelentős felfedezés, régészeti értékén túl, mert közelebb visz minket egy titokzatos uralkodóhoz, a Sárga Császárnak is nevezett Huang-ti-hez, aki a Krisztus előtti 27. században élt, még a Shang-dinasztia előtti homályos múltban.Archeológiai bizonyítékok azt sugallják, hogy Kína egyike az emberi faj bölcsőinek. A legelső embermaradványokat Csianghszi tartományban fedezték fel, még 1963-ban és a vizsgálatok szerint legalább 600 ezer évesek.

A Krisztus előtti harmadik vagy negyedik században, az új kőkorszak idején, nagy változások történtek Kína történelmében. A Sárga-folyó (kínai nevén Huang-ho) kanyarulatában, a kínai alföld északi részén, az emberek csoportokba tömörültek, településeket építettek, földet műveltek és állattenyésztésbe kezdtek. Csiszolt kőszerszámaik voltak és házakat építettek maguknak. A kínai hagyományok szerint a kínai emberek a Huang-ho-völgyből származnak, és a legendák beszélnek egy teremtőről, P'an Ku-ról, aki mind a Földön, mind a mennyben otthonosan mozgott.

A kínai civilizáció sokat köszönhet egy másik rejtélyes uralkodónak is. Ő volt az, aki bevezette a házasság intézményét, fejlesztette a mezőgazdaságot, elindította a selyemfeldolgozást, és ami a legfontosabb: az írást is ő adta az embereknek. A források nem tartják titokban ennek az embernek a nevét: ő volt a Sárga Császár, Huang-ti.

A császár nevéhez fűződik még a ruhakészítés, a hajóépítés és járműkészítés valamint a házak építésének feltalálása is. Huang-ti jártas volt a matematikában és ő alkotta a háborúzás alapelveit is. Érdekes megfigyelni, hogy sok ősi kultúrában megtalálható ez a kulcsfigura, akinek cselekedetei egy egész feltaláló-sereg tevékenységét felölelik.


A Menny Fiai

A Sárga Császár igen különös figura. Nem nevezném őt embernek, mert az általam összegyűjtött információk nem ezt sugallják. A kínai feljegyzések szólnak azokról a bölcs lényekről, akiket egyszerűen a Menny Fiainak neveznek. Ezek a teremtmények sokat tettek a Huang-ho vidékén élő barbár vándortörzsek fejlődéséért. A Menny Fiainak megjelenése előtt különös csillagászati jelenségek történtek csakúgy, mint Huang-ti születése előtt. A császár világrajövetelét vagy érkezését (?) például a Nagy Medve csillagképben felragyogó csillag jelezte.

A Menny Fiai közül Huang-ti volt a legkiemelkedőbb alak, a kínai történelemre ő nyomta rá legjobban a bélyegét. Huang-ti nagyban különbözött minden más hőstől. Nem kívánta, hogy istenként imádják és nem hozott megvilágosodást. A császár és segítői sokkal inkább racionális gondolkodásúak voltak. Természetesen sok mindent megtanítottak az embereknek, például az akupunktúra alkalmazását is, ám a Menny Fiai sokkal nagyobb figyelmet fordítottak saját ügyeikre. Ezek legfontosabbja egy igen komplex szerkezet megalkotása volt.

Egy ukrajnai kutató, Krapiva, szerint Huang-ti készített tizenkét óriási tükröt, amelyekkel a Hold mozgását követték. A források szerint havonta más-más tükröt használtak.

Mi lehetett ez a tizenkét titokzatos tükör? Egy ókori beszámoló szerint azon a helyen, ahol Huang-ti elkészítette a tükröket, hátra maradtak a csiszoláshoz használt kövek. Ezeken a területeken később nem nőtt ki a fű.

Számos forrás megemlíti, hogy a császár készített egy másik titokzatos szerkezetet is, a csodálatos állványt. Ez hasonlatos volt azokhoz a háromlábú főzőállványokhoz, amelyeket a tűz fölé állítottak. Ez nemcsak magát a tartólábakat jelentette, hanem az edényt is, amelybe az ételt helyezték. Huang-ti tripodja azonban nem ilyen célt szolgált. Habár három-négy méter magas volt, űrtartalma alig érte el a száz litert. A kíváncsi emberek nem tudtak a belsejébe pillantani, de a szóbeszéd szerint szellemek lakoztak benne. Krapiva, aki minden hozzáférhető forrást áttanulmányozott, azon a véleményen van, hogy az állvány hangokat adott ki magából. Az ősi kínai legendák szerint az edényt annak a sárkánynak a képmása díszítette, amelyik időnként megjelent, hogy a Sárga Császárt és segítőit elrepítse.

Minden valószínűség szerint a csodálatos állvány egy adó-vevő berendezés lehetett. Ezt támasztja alá az is, hogy a szerkezetet olyan helyen kellett felállítani, ahonnan rálátás nyílt az éjszakai égbolt egy bizonyos pontjára, a Sjuan Jin csillagra. Ez volt ugyanis Huang-ti otthona. A csillag mai neve Regulus és az Oroszlán csillagképben található.

A legfurcsább tulajdonsága azonban az volt a tripodnak, hogy képes volt tudást és adatokat tárolni. Ezen felül önállóan mozgott és lehetett könnyű vagy nehéz (Krapiva szerint valamiféle gravitációs manipulációról lehetett szó).

Amíg Észak-Kínában Huang-ti és segítői virágoztatták fel a civilizációt, addig Dél-Kínában ugyanezt Csi Ju és testvérei tették meg. Csi Ju és testvérei még kevésbé beazonosítható lények, mint Huang-ti. Élőlények voltak? Robotok? Vagy élőlények által működtetett gépek? Egy biztos: olyan egyformák voltak, hogy senki sem tudta megkülönböztetni egyiket a másiktól.

Akárcsak Huang-ti-nek, Csi Junak is négy szeme volt és hat karja. A legfurcsább a feje volt: rézből készült, halántéka fémszínű volt és a fülei helyén villák nyúltak ki. A helyi mítoszok szerint a fejét és a testét külön helyen temették el és a fej még évekkel később is hőt sugárzott. Időnként a sír fölött vörös, gőzszerű füst jelent meg, amelyet az emberek isteni jelként tiszteltek.

Csi Ju képes volt nehéz terepen is haladni, sőt rövid ideig akár repülni is. Táplálkozási szokásai is meglepőek voltak: rengeteg követ és homokot evett meg, hogy életben maradjon és mozoghasson. Vajon élő teremtmények voltak? Krapiva szerint sokkal inkább mechanikus szerkezetek, vagyis robotok lehettek. A korabeli feljegyzések természetesen mindegyiküket élő, hús-vér embereknek tartották.

Huang-ti száz éven át uralkodott, de a vélemények szerint háromszáz évig élt. Amikor már nem volt császár, még mindig Kínában élt, de senki sem tudja hol és azt sem, hogy mivel foglalkozott. Egyes taoista feljegyzések szerint azonban mégsem maradt Kínában, hanem visszatért a csillagára, amelyre állványa is mutatott.


A vihar lelke

Huang-tit gyakran azonosították a viharral. Az ausztrál őslakosoknak szintén van egy misztikus lénye, aki viharos sebességgel mozog és olyan hangot ad ki, mint a mennydörgés. De a Sárga Császár nem egyszerűen vihar volt, mert hangja sokkal inkább a dobok dübörgésére emlékeztetett, semmint az égzengésre. Az ábrázolások dobok tucatjait mutatják és minden egyes dob négy részre van felosztva. Huang-ti egyik segítőjét a Vihar Hercegének nevezték... talán ő volt a navigátor?

Huang-ti, a vihar lelkének birtokában, képes volt a világűrben is repülni. Ehhez sárkányát, Csanguant, használta és így jutott el többek között a Napra is. A régi feljegyzések arról is említést tesznek, hogy a gyors világűrbeli mozgás hatással volt az időre is, az öregedési folyamat lelassult. A krónikák szerint Csanguan naponta milliónyi kilométert tett meg és az az ember, aki rajta lovagol, akár kétezer évig is élhet.

Hová ment uralkodása végén Huang-ti, a Sárga Császár? Regulus, az égbolt huszonötödik legfényesebb csillaga az Oroszlán csillagképben található. A neve azt jelenti herceg. Nevezik még az Oroszlán szívének is, de minket most jobban érdekel maga a csillagkép eredete.

Az Oroszlán az a bizonyos állat, amelyet Héra istennő küldött, hogy megölje Herkulest. A nemeai oroszlán a Holdról érkezett és sem vas-, sem bronz- vagy kőfegyver nem sebezte meg. Ezért a görög hős megfojtotta. Herkules ezután megnyúzta az állatot és viselte a bőrét, mint páncélt. Amikor Herkules meghalt, az égi oroszlán visszatérhetett a hazájába és legyőzőjével egyetemben elfoglalta helyét a csillagok között.

Vajon ennek a görög mondának a gyökerei Kínából erednek és a sárkányból lett az oroszlán? A kaldeusok a Nappal kapcsolták össze az Oroszlánt, mert a nyári napforduló idején látható (ez ma már nem igaz, a precessziós mozgás miatt). Az egyiptomiak szintén tisztelték, mert a Nílus áradását megelőzően kelt az éjszakai égbolton, előre jelezve a közelgő időszakot.
Napjainkban keveset tudunk Regulusról, de abban bizonyosak vagyunk, hogy a mi Napunktól nagyon eltérő tulajdonságokkal rendelkezik. Van azonban egy igen érdekes hasonlóság is: a Regulus csillagrendszerben létezik egy rádióforrás, amely folyamatosan sugároz a méteres hullámhosszon. A Naprendszerben is van egy ilyen égitest: a Föld.

Most ugorjunk vissza felé úgy 6000 évet és álljunk meg a mindenki által ismert bibliánál.Azért a bibliánál mert ebben a könyvben nagyszerű igazolások vannak, amik történelmünkben az idegenek jelenlétére és befolyásolására utalnak.És azért is mert a biblia szerintem minden második ember könyves polcán megtalálható,és így könyen vissza utána járhatnak az állításaimnak.

A Biblia tele van titkokkal. A Genezis, azaz Mózes első könyve a Föld teremtésével kezdődik, amit pontosan és logikusan ír le. De vajon honnan tudhattaa krónikás, hogy az ásványok előbb voltak mint a növények, a növények pedig az állatokat előzték meg?

Teremté tehát az Isten az embert az Ő képére... Így áll Mózes első könyvében.

Majd:
Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén,
és leányaik születének. És látták az Istenek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket,
mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. (1 Mózes 6, 1-2).

Ki tudhatna arra válaszolni, hogy mely istenfiak vettek magukhoz földi leányokat? Hiszen a régi Izráelnek csupán egyetlen érinthetetlen istene volt. Honnan vették hát az "Istenek fiait"?
Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is,
mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz és azok gyermekeket szülének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől
fogva híres-neves emberek voltak. (1 Mózes 6,4.)

Ezek az istenfiak többször is felbukkannak mint olyanok, akik elkeveredtek az emberekkel. Róluk szólva említi a Biblia az óriásokat. Aztán ezek az "óriások" Kelet és Nyugat mitológiájában mindig és mindenhol újra megjelennek.

Tehát létezniük kellett. Vajon milyen lények lehettek? A mi őseink voltak -e, akik számunkra érthetetlen módon emeltek gigantikus építményeket, vagy egy másik csillagvilágnak igen fejlett technikával rendelkező űrhajósai voltak.

Egy azonban biztos: a Biblia is tud az óriásokról "Isten fiainak" nevezi őket, akik keveredtek az emberekkel és megtermékenyítették lányaikat. Mózes első könyvében (19. rész) igen részletesen beszámol Szodoma és Gomora katasztrófájáról.

Ha a mai ismereteinket összevetjük a leírtakkal akkor nem teljesen elvetendő következtetésekre juthatunk. Egy este amikor Lót éppen a városkapunál ült, két angyal jött Szodoma felé.
Lót nyilvánvalóan várta az "angyalokat", akiket földre borulva üdvözölt és akik nemsokára emberekké változhattak, mert Lót barátságosan invitálta őket, hogy töltsék az éjszakát a házában. De a város kéjencei, mondja a Biblia körülvették a házat és a két idegennel együtt akartak "hálni."
Ők azonban egy mozdulattal elhárították a helyi playboyok szexuális invitálását. Bezárkóztak a házba és "vaksággal verék meg" a rendbontókat.
Az "angyalok" azt követelték (1 Mózes 19, 12-14 szerint), hogy Lót és családja gyorsan menjenek el a városból, mintegy figyelmeztetve őket a város közeli megsemmisülésére.
Az Úr küldött minket, hogy elveszítsük e helyet...
mondták a jövevények.

A család nem nagyon akart hinni a különös felhívásnak, az egészet csupán Lót rossz tréfájának tartották. Nézzük Mózes említett könyvét szó szerint:
És mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevő két leányodat, hogy el ne vessz a városnak bűne miatt. Mikor pedig késedelmeskedék, megragadák a férfiak az ő kezét és az ő feleségének kezét és két leánya kezét, az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék őt, és ott hagyák a városon kívül.
És lőn mikor kivivék őket, mondta az egyik:
"Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints és meg ne állj
a környéken, a hegyre menekülj, hogy el ne vessz."

A tudósításból kétségtelenül kitűnik, hogy a két idegen az "angyalok" a helybéliek által nem ismert hatalommal rendelkeztek (vaksággal való megverés!). Elgondolkodtató a szuggesztív kényszerítés, a sietség, amellyel Lótot és családját bíztatták.
Mikor azok haboztak, szinte erőszakkal vitték el a városból. Úgy tűnik, kevés idő volt már hátra. A parancs úgy szólt, hogy Lótnak a hegyekbe kell mennie és nem szabad megfordulnia. De úgy látszik, Lót nem tartotta tiszteletben az "angyalt", mert ellenvetései voltak:
De én nem menekülhetek a hegyre, nehogy utolérjen a veszedelem
és meghaljak. Imhol ez a város közel van, hogy oda fussak..
Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg
oda nem érsz." (1 Mózes 19, 15-17, 22).

Hogy pontosan mi történt Szodomában, nem tudjuk. De nem valószínű, hogy az a mindenható Isten valamilyen tervével lett volna kapcsolatos. És az sem tudjuk, hogy mi váltotta ki az "angyal" haragját a város ellen.

Netán valamilyen más, magasabb rendű hatalom határozta el a város megsemmisítését? Esetleg megkezdődött volna a visszaszámlálás és az "angyalok" már tudtak erről?
Akkor viszont már a megsemmisítés időpontja természetesen megváltoztathatatlan. És egyszerűbb megoldást nem találtak volna rá, hogy Lótot és családját biztonságba helyezzék?
Miért éppen a hegyekbe kellett menniük? És miért nem vethetett egyetlen pillantást sem hátrafelé? Amióta azonban Japánra ledobták a két atombombát, ezek az események más megvilágításba kerülhetnek.

Gondoljuk egyszer végig előítélet mentesen, hogy nem atomrobbantással semmisítették-e meg Szodomát és Gomorát?
Hogy ezáltal egy kellemetlen emberi fajt irtsanak ki. Az időpontot korábban már elhatározták. Akit meg akartak menteni, mint pl. Lótot és családját, azt ki kellett vinni a robbanás centrumából.
Éppen a hegyekbe, mert a sziklafalak felfogják a sugárzást.
És bocsáta az Úr Szodomára és Gomorára kénköves tüzes esőt.
És elsülyeszté ama városokat és az egész vidéket, és a városok
minden lakosait és a föld növényeit is. (1 Mózes 19, 24-25).

Aztán (1 Mózes 19, 27-28) így végződik a katasztrófa:
Ábrahám pedig reggel arra a helyre indula, ahol az
Úr színe előtt állott vala. És tekinte Szodoma és Gomora
felé, és az egész környék földje fölé, és látá, és imé felszálla
a földnek füstje, mint a kemence füstje.

Nehéz elképzelni olyan mindenható és mindenütt jelenvaló, jóságos Istent akinek nincs fogalma az időről. és nem tudja, mi történik a teremtményével. Isten alkotta az embert, és meg volt elégedve a művével. Aztán később megbánta a dolgot, és ugyanaz a Teremtő elhatározta, hogy megsemmisíti az embert.

Nehéz elképzelni azt is, hogy az emberek közül, akiket egyformán szeret, egyeseknek, mint Lótnak és családjának, megkegyelmez. Az Ótestamentum egyébként olyan jeleneteket is gyakran ábrázol amelyben Isten egyedül, vagy angyalaival együtt, óriási dübörgéssel és füst közepette egyenesen a mennyből száll alá a földre.

Egy ilyen esemény leírását Ezékiel prófétánál találjuk:
És lőn a harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban,
a hónap ötödikén, mikor láték Isteni látomásokat...
...És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égő üszök,
amely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva
a lelkes állatok közt, és a tűznek fényessége vala és a tűzből
villámlás jöve ki. (Ezékiel 1,13)

És látám izzó ércként ragyogni, amelyet mintha tűz vett volna közül derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna.
És fényesség vala körülötte. (Ezékiel 1,17)

Ezékiel tehát nemcsak a szerkezet leszállásának pontos idejét adja meg, hanem az irányát és a módját is. A jármű északról érkezik, sugárzik, szikrázik, és a homoksivatagban hatalmas felhőt kavar.
Gondoljunk csak bele, hogy a Mindenható Istennek szüksége van -e ilyen szerkezetre? És arra, hogy valamilyen irányból érkezzék. Hisz Ő képes arra, hogy egyszerűen ott teremjen ahol akar.

De kövessük tovább Ezékiel leírását.
...imé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett,
és úgy látszanának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék
a másik kerék közepében volna.
Jártukban négy oldaluk felé mentek vala, meg nem
fordulnak vala jártukban.
És talpaik magasan valának és félelmetesek, és e talpak rakva valának szemekkel köröskörül mind a négynél...
...és amikor fölemelkednek vala az állatok a földről, fölemelkednek vala a kerek is. (Ezékiel 1, 15-19).

Elképesztően szemléletes leírás. Ezékiel úgy véli, hogy az egyik kerék a másiknak a közepében van.
Mai elképzelésünk szerint egy spirálhengert láthatott. Ilyet az amerikaiak is használnak a homoksivatagban, vagy mocsaras területeken.

Ezékiel megfigyelte, hogy a talajról a kerekek a zárnyakkal együtt emelkednek fel. Ez csak úgy lehet, hogy a kerekek egy többcélú járműhöz tartoztak. Talán egy amfibia-helikopterhez, aztán a géppel együtt a levegőbe emelkedtek.

Olvassuk tovább Ezékielt.
Embernek fia! Állj lábaidra és szólok veled.
(Ezékiel 2,1)

Ezek a hangok megrémítették a tudósítót, és a félelemtől és a hódolattól arcra borult. Az idegen jelenség úgy szólította Ezékielt, mint embernek fiát, és beszélni akart vele.

...És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását,
úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását, mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat. ( Ezékiel 1, 24)

És fölemel engem a lélek, és hallék mögöttem nagy
dörgés szavát...
...És amaz állatok szárnyainak zúgását, amelyek egymást
érik vala, és mellettök a kerekek csikorgását, és nagy
dörgés szavát. (Ezékiel 3, 12-13)

A járműnek elég pontos leírásán kívül Ezékiel feljegyzi a nagy zajt is, amelyet a soha nem látott szörnyeteg okozott, amikor a földre szállt. Leírja a robajt, melyek szárnyak okoztak, nagy zúgással, és a kereke csikorgását, amikor őt "elragadá."

Az "istenek" beszéltek Ezékiellel, és követelték, hogy gondoskodjék a rendről és tisztaságról a vidéken. Felvették járművükbe, és megnyugtatták, hogy még nem hagyják el az országot.
Ezékielben az élmény mély nyomot hagyott, mert nem fáradt bele, hogy a titokzatos tárgyat újra meg újra leírja.
(Ezékiel 10, 9-13).

Háromszor olvashatjuk a leírást, hogy az egyik kerék a másiknak a közepében van, és hogy a négy kerék minden oldalon külön tud járni, anélkül, hogy megfordulna.
Különösen mély benyomást tett rá a jármű magassága, a kerekek és a talpak, amelyek szemekkel voltak "rakva köröskörül".

Az "istenek" ideutazásának nyilvánvaló célja, ahogy a krónikás később elmondja, hogy őt kiszemeljék utasításaik továbbadására. Majd következnek a jó tanácsok és útmutatások az étkezésre, a rendre, a tisztaságra.

Ezek a tanácsok egy rendes civilizált életformára tett utasítások. Ezékiel komolyan vette ezeket a tanácsokat, és terjeszteni kezdte az "istenek" útmutatásait. Ismét csak kérdések tömege előtt állunk.
Ki beszélt Ezékielhez? Miféle lények lehettek? A hagyományos elképzelés szerint Isten biztosan nem. Hiszen neki bizonyosan nem lehetett olyan járműve, amivel egyik helyről a másikra utazott.
A közlekedésnek ez a fajtája nem látszik összeegyeztethetőnek
a Mindenható elképzelt személyével.
A krónika első könyvében van egy másik technikai csoda is,
ez pedig "Isten ládája" (1 Krónika 13, 3-10)

Mózes második könyve (25, 10-22) pontos utasításokat ad az Isten frigyládájának felállításához. Az oldalirányok méreteit is precízen megadja.
Majd azt is, hogy hova kerüljenek rá a rudak, gombok, továbbá, hogy mely részeit kell aranyból kidolgozni.
Pontos útmutatásról van tehát szó, és az "Isten" többször is figyelmezteti Mózest, hogy nem szabad hibáznia.

Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen
mutattatott néked. (2 Mózes 25, 40)

Mózes azt mondja, hogy "Isten" saját maga beszélt vele, és ráadásul a ládából szólt a hangja. Senkinek nem volt szabad a frigyláda közelébe mennie, és a szállításhoz pontos előírások voltak, amelyek kiterjedtek a megfelelő ruhákra és lábbelikre is.
Minden gondosság ellenére azonban fordult elő baleset.

Amikor Dávid a frigyládát vitette, odament Uzza.
De a befogott ökrök a frigyládát a tartóján megbillentették,
úgyhogy leeséssel fenyegetett, ezért Uzza kézzel kapott utána.
De mintha villámcsapás érte volna, elvágódott, és a helyszínen
meghalt. (2. Sámuel 6.)

Csaknem bizonyos, hogy a frigyládának elektromos töltése lehetett. Ha ugyanis a tárgyat Mózes útmutatásait követve rekonstruáljuk, akkor egy több száz volt feszültségű kondenzátor keletkezik. Ezt aranylemezekből képezték ki, amelyek közül az egyik pozitív, a másik negatív töltésű.
És ha a két kerub közül az egyik a fedőlapon mágnesként szolgált, akkor a "hangosbeszélő" talán egyfajta hangszóró vagy telefon, mely Mózest és az űrhajót kapcsolta össze, tökéletesen működött. A frigyláda előállítása a legapróbb részletességgel olvasható a Bibliában.
Emlékezzünk rá, hogy a frigyláda gyakran villogó szikrákat bocsátott ki magából, és Mózes, amikor tanácsra vagy segítségre volt szüksége azt az "adót" használta. Mózes hallotta urának hangját, de az arcát nem láthatta.

Amikor egyszer kérte, hogy mutatkozzék meg előtte,
"Isten" így felelt neki:
Orczámat azonban, mondá, nem láthatod, mert nem
láthat engem ember élvén. (2. Mózes 33, 20)

A Gilgames eposzban, amely a sumeroktól származik, és sokkal régebbi a Bibliánál, az ötödik táblán különös módon hasonló mondat szerepel:
Egyetlen halandó sem jöhet fel a hegyre, ahol az Istenek laknak.
Aki az Istenek arcát meglátja meg kell halnia.

Elképesztő hasonlóság. Több különféle könyvekben, amelyek közül sokat forrásként használunk az emberiség történelmének megismeréséhez, hasonló leírásokat találunk.
Miért nem akarják az "Istenek", hogy szemtől szembe láthassák őket? Miért nem vetik le a maszkjukat? Mitől félnek? Vagy a Mózes második könyvében levő leírást a Gilgames eposzból vették volna át?
Nem lehetetlen, hiszen Mózes az egyiptomi királyi udvarban nevelkedett. Elképzelhető, hogy ebben az időben beléphetett a könyvtárakba, sőt az is, hogy oktatást kapott a féltve őrzött titkokról.
Vagy meg kellene kérdőjeleznünk az Ótestamentum dátumozását, hiszen némely írásból az tűnik ki, hogy a sokkal később élő
Dávid még hatujjú és hat lábujjú óriás ellen harcolt?
(2. Sámuel 21, 18-20)

Vegyük számításba azt a lehetőséget is, hogy mindegyik őstörténet, monda és tudósítás egyetlen helyre, egyetlen ősforrásra utal, és egy eredeti mű létezhetett, amely aztán némileg, összekeveredve, másolatok útján terjedt el a későbbi népek között.

A nemrégiben előkerült Holt-tengeri tekercsek igen értékes kiegészítői a Biblia teremtésről szóló történetének. Egy sor eddig ismeretlen írás beszél ismét égi szekerekről, a menny fiairól, kerekekről és füstről, amit repülő jelenségek árasztanak.

A Mózes-apokalipszis 33. fejezete leírja, hogy Éva felpillant az égre, és ott egy fénykocsit lát végigvonulni, amelyet négy csillogó sasmadár húz. Senki földi lény nem képes leírni ennek a pompázatosságát, így Mózes.

Végezetül a kocsi Ádám felé indul, és a kerekek közül füst száll ki. Ez a történet nem mond sok újat, de mindenképpen érdekes, hogy először egy apokrif írásban, Ádámmal és Évával összefüggésben van szó fényszekérről, kerekekről és füstről.

A Lámek-tekercs fantasztikus eseményt örökített meg. Mivel a tekercs csak darabokban maradt fenn, a folyamatos szövegből, mondatok és egész bekezdések hiányoznak.
De ami megmaradt, az érdemes rá, hogy szóljunk róla, annyira különös. A történet arról szól, hogy egy szép napon Lámek, Noé apja hazatértekor igen meglepődött, mert egy idegen gyermeket talált az otthonában, aki külsejét tekintve egyáltalán nem illett a családba.

Lámek heves szemrehányást tett feleségének, Bat-Enósnak, és kijelentett, hogy a gyermek nem tőle származik. Akkor Bat-Enós mindenre megesküdött ami szent volt előtte, hogy Lámek az atya, és nem egy katona, sem pedig valaki az "ég fiai" közül.
Lámek nem hitt az asszonynak és útnak indult, hogy atyjától Matuzsálemtől tanácsot kérjen. Odaérkezve beavatta atyját az elszomorító családi történetbe. Matuzsálem meghallgatta, gondolkodott a dolgon, majd felkereste atyját, Lámek nagyapját, a bölcs Enókot, hogy tanácsot kérjen tőle.
Matuzsálem elmondta, hogy fiának családjában született egy fiú, aki égi sarjnak látszik. Szeme, haja, bőre és egész külleme más mint a többieké. A bölcs Enók meghallgatta a hírt, és az öreg Matuzsálemet azzal a nyugtalanító hírrel bocsátotta útjára, hogy a Föld és az egész emberiség ítélőbíró elé kerül, és minden ami "húsból való", megsemmisül, mivel romlott és tisztátalan.
Viszont az az idegen kisfiú lesz minden következő generációnak az ősatyja, akivel szemben a család annyira bizalmatlan, ő lesz aki túléli a nagy világítéletet, ezért Matuzsálem parancsolja meg fiának Lámeknak, hogy a gyermeket nevezze el Noénak.
Matuzsálem visszautazott, elmondta fiának mindazt amit megtudott, és azt is ami rájuk vár. Lámek mást nem tehetvén a gyermeket sajátjának ismerte el és elnevezte Noénak.

Ebben a családi történetben az az elképesztő, hogy már Noé szülei értesültek a várható özönvízről, Matuzsálem nagypapával együtt, sőt még Enók is, aki a hagyomány szerint nemsokára "eltűnék, mert Isten magához vevé", be volt avatva az elkövetkezendő borzalmas eseményekbe.

Miért ne tehetnénk itt fel komolyan azt a kérdést, hogy az emberi faj kialakulása nem egy felvonása -e a világűrből származó idegen lények tervszerű "tenyésztési tervének?"
Mi értelme lenne különben az emberiség többször is említett megtermékenyítésének az óriások és istenfiak által, akik aztán időről időre kiirtották a félresikerült fajokat.
Ilyen szempontból az özönvíz is lehetett előre eltervezett cselekedet. Ám ha a történelmileg bizonyított özönvíz szándékosan megtervezett és előkészített volt, már több mint száz évvel azelőtt, hogy Noé megkapta volna a megbízást a bárkája felépítésére, akkor nem beszélhetünk Isten ítéletéről.

A bizonyítások láncolatában érdekes rejtvényt jelent az áldozatok bemutatása amit az "Istenek" őseinktől megköveteltek. Itt nem csupán a felszálló füstre és áldozati állatokra kell gondolni. Kívánságlistájukon gyakran szerepeltek a pontosan előírt ötvözetű fémek is.

Ezeon-Geberben megtalálták az ókori Kelet legnagyobb olvasztó-berendezését. Egy szabályos ultramodern olvasztókemencét, szellőzőcsatornák, füstfogók és megfelelő nyílások rendszerével.
Napjaink kohászati szakértői értetlenül állnak a mind ez idáig felfoghatatlan műszaki csoda előtt. Ugyanis ez a berendezés már alkalmas volt a réz olvasztására. Az Ezeon-Geber körüli barlangokban egyébként nagy rézszulfátkészleteket találtak.

A leletek kora legalább ötezer év. Ha egy napon a mi űrhajósaink valamely idegen bolygón primitív lényekkel találkoznának, azok számára feltételezhetően mint az "ég fiai" vagy égből jött "istenek" jelennének meg.

Alighanem a mi intelligens utazóink ebben az ismeretlen és az ottani őslakosok számára felfoghatatlan térben éppoly távoliaknak tűnnének, mint amilyen távol voltak valamikori elődeinktől a mondabeli égi jelenségek.

A továbbiakban az előadó álításait igazoló diavetitésel jut el napjainkig. A dia vetítés során a képekhez füződő magyarázatát szóban adja elő.

Szerkesztette, vágta és gyüjtötte: Somogyi Csaba



Utolsó frissítés ( 2007. 09 16. )
 

Sabrag, magyar főmágus

Hangfelvételek

Bejelentkezés