A kifejezés az angol remote viewing szóösszetétel magyarra fordított változata. A távérzékelés olyan folyamat, amely során egy személy megváltozott tudatállapotban képes információkat gyűjteni tőle akár jelentős távolságban lévő helyszínekről, eseményekről, személyekről, tárgyakról, objektumokról, folyamatokról, jelenségekről stb., és ezen információgyűjtés során nem alkalmaz semmiféle tárgyi segédeszközt.

Módszere a tudat természetes folyamatán alapul, melynek lényege, hogy a megváltozott tudatállapot révén a távérzékelő a tetszőleges [akár célzott] információkat képes megállapítani bármilyen célról az úgynevezett közös tudatmezőből úgy, hogy előzetesen semmilyen információval nem rendelkezik az adott célról.
Működési elve azon alapul, hogy a szubtéri tudat az éber tudattól eltérő módon szerez és dolgoz fel ismereteket. Ezek az ismeretek az érzékelési folyamatban mások számára is érthető módon bemutatható információvá válnak.

Különféle változatai alakultak ki a fejlesztés és a gyakorlati megvalósítás folyamán. A klasszikus távérzékelési folyamatban a érzékelő egy kidolgozott rendszer [protokoll] alapján lépésről lépésre állapítja meg az információkat az adott célról. A vizsgálat során dokumentáció készül az érzékelési adatokról szövegesen és rajzzal, végül ebből a dokumentációból a célra vonatkozó jelentést készítenek.

Kutatása katonai területen indult el, az Egyesült Államokban az 1960-as évek elejétől kísérleteztek a módszerrel. A '70-es évekre olyan eljárásokat dolgoztak ki a távérzékelés visszaellenőrizhető és dokumentálható formáira, amelyeknek használatával pontos és megbízható eredmények elérése vált lehetővé. Eleinte a katonai felderítés területén alkalmazták, de a hetvenes évek közepétől a módszer segítségével visszaigazolt tudományos eredményeket értek el. Az akkori [1973] kísérlet alapján a Jupiter bolygót, valamint annak holdjait vizsgálták, jóval a Voyager űrszonda 1979-es látogatása előtt. A későbbi tudományos vizsgálatok, illetve az űrszonda 1979-es adatai igazolták a távérzékelési eljárással megállapított eredmények pontosságát. Ez az Ingo Swann távérzékelő által végzett, úgynevezett Jupiter Próba volt az első áttörés, amelyet követően a CIA érdeklődésének középpontjába került a módszer. Az ezt követő két évtizedben az amerikai kormány titkos fejlesztésbe kezdett. 1986-ban a munkálatok koordinálását a DIA vette át. 1995-ig a nyilvánosságra került adatok alapján az Egyesült Államokban összesen mintegy 70 millió dollárt fordítottak a távérzékelés fejlesztésére és kutatására. A módszer tökéletesítésében kimagasló eredményeket értek el a katonai felderítés által is kiképzett távérzékelők: Ingo Swann, Hal Puthoff, Edwin May, Joe McMoneagle, Lyn Buchanan vagy „Major” Ed Dames.
A titkos katonai kísérletek mellett – főleg katonai megbízásra – az SRI [Stanford Research International] végzett civil kutatásokat a témában, valamint a PEAR [Princeton Engineering Anomalies Research] Ganzfeld-kísérletei, illetve az ebből kifejlesztett polgári pszi-alkalmazásai voltak jelentősek.
1995-re látszólagosan befejezték a távérzékelés titkos fejlesztését, a munkálatok koordinációját azonban újra a CIA vette át a DIA-től. Néhány eljárást ekkor publikussá tettek, és részben feloldották az első, távérzékelésre kiképzett ügynökök által készített anyagokat.
A kutatások kezdeti szakaszában még kétpólusú világ másik felében, a Szovjetunióban más irányú fejlesztéseket végeztek a témában, annak ellenére, hogy a hadsereg jelentős számú, célirányosan kiképzett távérzékelőt alkalmazott felderítési célokra. A kiképzés állami intézeteknek álcázott laboratóriumokban és múzeumokban végezték, hiszen a materialista alapon szerveződő szovjet birodalom retorikusan elutasította a pszichikus terület létezését. Az egyik jelentős kutatóbázis a moszkvai Polytechnikai Múzeum volt, amelynek működését Alexander Spirkin irányította. Itt folytatta tevékenységét a született távérzékelési képességekkel rendelkező Wolf Messing is [aki egyébként közölte Sztálinnal a diktátor halálának pontos időpontját]. Spirkin nyugalomba vonulásakor elmondta, hogy az intézet által működtetett, valamint az ott kifejlesztett pszichikai berendezések [amelyek között volt az emberi tudat és viselkedésmód befolyásolására is alkalmas technika] a birodalom felbomlásakor ismeretlen kezekbe kerültek.
A moszkvai múzeumon kívül több, általában titkos helyen foglalkoztak a távérzékelés kutatásával az oroszok. Ezek az objektumok részint a KGB, részint a GRU [katonai hírszerzés] irányítása alatt álltak. Jelentős kutatóbázis volt az úgynevezett B12 Szolnehogorszk-ban, illetve a Szibériában működött Durov Intézet. A GRU szolnehogorszki B12 jelű objektumához Alexander Spirkint, a hasonlóan titkos kutatásokat folytató moszkvai intézet vezetőjét is csak csuklyával a fején szállították oda.
A titkosításnak rendkívül egyszerű oka volt: a távérzékelés és a telepátia kutatásának van egyfajta jellegzetes mellékterméke, melyet a szovjet fél kimondottan igyekezett kutatni és modellezni, ez pedig nem más, mint a mesterséges eredetű emberi tudat- és viselkedésmódosítás.
A birodalom összeomlásáig mintegy 50 millió rubellel támogatta a katonai költségvetés a különféle kutatóintézeteket, amelyek ma magántőkéből finanszírozott titkos kutatásokká alakultak.

Mind az amerikai, mind a szovjet fél a hidegháború lezárul tával látszólag felhagyott az ezen, módszerrel való felderítéssel. Ennek ellent mondani látszik, hogy a nyilvánosság számára nem ismert közös polgári, illetve katonai űrprogramok előkészítéseként folyamatosan alkalmazzák információszerzésre. Egy másik egyértelmű példa: a brit titkosszolgálat 2003-ban távérzékelők csoportját alkalmazta az iraki hadsereg vegyi- és tömegpusztító fegyver-potenciáljának megállapítására [E vizsgálat jelentésének állítólagos meghamisítása miatt mondott le később Robin Cook, a Blair-kormány külügyminisztere, bár lemondását a közvélemény felé a briteknek az iraki háborúban való részvételének ellenzéseként kommunikálták].

Távérzékeléssel ma már bármilyen létező, valóságos információt dokumentálhatóan meg lehet állapítani. Felhasználására néhány példa:

 jelentős tőzsdei szereplők, távérzékelők segítségével szabályozzák üzleti tranzakcióikat, eredményességük egyes források szerint 90% fölött van.
 eltűnt személyek feltalálási helyének megjelölése. Nemzetközi példa erre a híres-hírhedett Steve Fossett esete, akinek végső tartózkodási helyét több távérzékelő is pontosan megállapította.
 politikai és ipari kémkedés. Egy 2000. évi felmérésről készült jelentés szerint európai országok, valamint India, Kína, Észak Korea és az Egyesült Államok továbbra is erőteljes távérzékelési tevékenységgel támogatja politikai, katonai és ipari hírszerzését.
 bűnüldözési segédlet. Távérzékelésre kiképzett, illetve született távérzékelési képességekkel rendelkező személyek tevékenysége az elkövető, az áldozat, eltűnt személyek, bűnjelek, bizonyítékok feltalálási helyére vonatkozóan. A rendőri szervek be nem vallottan ugyan, de felhasználják távérzékelők segítségét [itt nem hirdetett jósok, látók, médiumok, vagy az úgynevezett ezoterikus szubkultúra hasonló szereplőiről van szó!].
 politikai és gazdasági folyamatokról történő prognózis készítése.
 egyik válfaja az úgynevezett „dowsing”, mellyel, fizikai érzékszervekkel nem észlelhető ásványok előfordulási helyét lehet pontosan meghatározni.
 ismeretlen dokumentumok, iratok, könyvek, információhordozók tartalmának megismerése annak birtoklása nélkül [ún. dokumentumok távérzékelése].

Ez az élet minden területén alkalmazható módszer – különféle információk megszerzésére. Kutatása és fejlesztése továbbra is folyamatos, melyben magyar kutatók és távérzékelők jelentős sikereket érnek el.

Magamról

1966-ban születtem Észak-Magyarországon, itt élek és itt tevékenykedem ma is. A távérzékelést természetes képességként születésemnél fogva kaptam. Gyerekkori eszmélésem idejétől érzékelni tudom mások gondolatait és érzéseit, információkat vagyok képes megállapítani különféle, a kezemben tartott tárgyakról, és spontán [majd később irányítottan] érzékelem távoli események, személyek, stb. információit, bárhol is legyenek azok. Ugyanígy álom-információkat is kapok folyamatosan, amelyek később pontosan úgy megtörténnek.
E képességek birtokában nem volt nehéz rátalálni a távérzékelésre, mint módszerre. Amikor a '90-es években olvastam róla, rácsodálkoztam, hogy én is pont ezt csinálom, csak nem papírból, így hát folytattam tovább. Az egyedüli képzés, amit a tárgyban elvégeztem, az a Silva-féle módszer magyarországi kurzusa volt 1997-ben, majd egy későbbi alkalommal ismétlőként. Ezek a képzések erősítették egyes érzékelési képességeimet és segítettek újabb viszonyítási pontokat kialakítani. Ma önállóan, saját csoportomban [4-6 fő, feladattól függően], illetve egyes nemzetközi [amerikai, angol, orosz] hálózatokban végzem a vizsgálatokat, a spontán érzékeléseket pedig jegyzetelem, jelenleg éppen egy könyv megírásán dolgozom ezen témában.

Elkötelezettségünk nincs [ahogy nekem is, a csoportom többi tagjának is vannak magán-ügyfelei, ám ez nem jelentős], ezzel együtt a cél az, hogy egyre pontosabb érzékelési eredményeket érjünk el. Itt nem lehetséges olyan célt szabni, hogy pl. jövőre 120% legyen a bázisponthoz képest az érzékelési eredmény, inkább a pontosságot igyekszünk növelni. Egyre több 100%-os vizsgálatot végzünk.

Ami a fejlődésünkhöz elengedhetetlen:
- folyamatos kapcsolattartás a világ rv - vérkeringésével [megvan]
- publikálás [részlegesen, blogokon keresztül megvan]
- teljes "munkaidőben" ezzel való foglalkozás [távlati cél]
Megoldás: kísérleti session-öket létrehozva és azt visszaellenőrizve bármilyen gazdasági, bűnügyi, politikai folyamatot prognosztizálni tudunk, erre azonban eddig nem jelentkezett igény.
- tudományos kutatásokhoz illesztett vizsgálatok, amelyek továbblendíthetik a holtpontról az adott témát
- katonai – gazdasági - polgári hírszerzés, amellyel jelentős lépéselőnyt tudnánk biztosítani a megbízónak - lényege, hogy folyamatában vizsgálva különféle célokat, a vizsgálatok számának növekedésével mind pontosabb eredményeket érünk/érnénk el, ebből pedig jelentős előnye származna a megbízónak.

Amennyiben a mindennapok anyagi terhe lekerül vállunkról jelentős előrelépést és sikereket tudunk felmutatni, mind a megbízónk, mind az adott aktuális projekt/projektek számára. Mivel ezen érzékelések időt, nyugalmat igényelnek, melyeket eddig szabadidőnkben, a mindennapi munkák után, vagy hétvégenként végzünk.