“Hazám a hontalanságban”

„Hazám a hontalanságban” címmel a felvidéki kitelepítéseken keresztül Burián László esperes atya példa értékű életútját kívánjuk dokumentálni élete minden állomását végigjárva barátai, ismerősei szemén át felidézve munkásságát, minden napjait, ezáltal méltán megőrizve az utókor számára egy olyan ember cselekedeteit, akinek nem jelentett gondot a történelmi igazságtalanságoktól terhelt nemzetek és egyének közötti ellentétek felett híddá, kapcsolattá válni. Hívei körében mind szlovák, mind magyar részről egyaránt tisztelt övezte lelkipásztori hivatásáért. Mindenkihez anyanyelvén beszélt.

Töretlenül hitt Prohászkai jelmondatában:
„Hiszek a szeretet végső győzelmében.”

Munkássága során, túllépve papi teendőin, minden állomáshelyén aktív szerepet vállalt a
helyi társadalmi, kulturális életben egyaránt. Cselekedeteivel életében a XX. századi
történelmünk egyik fontos kérdésére adott választ, mely útmutatást hordoz mind saját
magunk, mind az utánunk következő generációk számára.
A Sziléziába deportált magyarok lelkipásztori szolgálatára Önként jelentkezett, miután
politikai nyomásra el kellett onnan jönnie nap mint nap testi épségét kockáztatva tovább folytatta az üldözöttek papi szolgálatát. Akkor is éppen egyik paptársát próbálta átsegíteni a határon, amikor őt is elfogták és börtönbe zárták, ahol fültanúja volt az emberek kínzásának.

Fájó emlékeit, ahogyan ő fogalmazott:
„az emberektől kapott sok szeretet nyomta el.”

Minden körülmények között ember tudott maradni.

Dr.Beer Miklós váci püspök jóvoltából részt vett II. János Pál pápa fogadásán.
Pro Probitate Díj, Szent István Díj, Václav Benda Díj, a Magyar Köztársaság Elnökének
Aranyplakettje és a Szlovák Köztársaság Aranyplakettje díj