Szeretném megmutatni az oktatás új arculatát. Akinek felső tagozatos iskolás gyerekei vannak, vagy tanít, nem fog meglepődni.
Átvettük az idei tankönyvcsomagot, leendő ötödikes lányom számára. Átolvasgattuk, megnézegettük, és jött a meglepetés, meglepetés hátán.

Kimondottan dizájnosak a tankönyvek, nem spóroltak a nyomdai minőségen, gazdagon illusztrálva fotókkal, rajzokkal, még Sajdik-karikatúrákkal is. Így már érthető, miért kerülnek ennyibe. (Az ötödikes tankönyvcsomag ára: 17000 Ft, a felsőbb osztályokban még több.) Miután megbarátkoztunk az indokolatlanul csicsás külcsínnel, gyorsan kiderült, hogy a belbecs nem sok jót tartogat számunkra. Olyan stílusban írták és szerkesztették, hogy inkább emlékeztet bulvármagazin játékos foglalkoztató különkiadására, mintsem tankönyvre.

A történelemkönyv az őskor, ókor és magyarságeredet témaköreit „dolgozza fel”, ami valójában 80% rajzos képi anyagot, 20% axióma-szerű szöveget tartalmaz, aminek a fele egyszerűen badarság. A példa kedvéért A magyar nép születése c. leckéből pár idézet (144-145.o.):
„Nekünk is van eredetmondánk, amely a magyarok eredetét, származását mondja el…”
„Az ősi magyar mondák szerint a magyarok a hunoktól származnak,…”
„…a tudósok többsége nem fogadja el a hun-magyar rokonságot.”
„Egy nép legrégibb története (tehát őstörténete) és nyelvének története nem mindig azonos.”
„A magyar nép származása sokkal bonyolultabb kérdés, nem bizonyítható olyan egyértelműen, mint a magyar nyelv finnugor eredete.”
Ehhez a témához két rajzot szántak illusztrációnak, az egyiken Csaba királyfi a Tejúton vágtat seregével, a másikon Hunor és Magor üldözik a csodaszarvast…
(Horváth Péter: Történelem 5., Nemzeti Tankönyvkiadó, 2007.)

Irodalom terén sem jobb a helyzet: itt sok lábjegyzettel és szövegmagyarázattal találkozunk (néhol szinte több a magyarázat, mint maga a szöveg), melyek az olvasmányok sajátos értelmezését vetítik elénk, az irodalom lényegét ölve ki végérvényesen a tantárgyból. A példa kedvéért az irodalomkönyv Petőfi Sándor: Megy a juhász a szamáron c. versének utolsó két sorát („Nagyot ütött botjával a szamár fejére”) magyarázandó a stressztől felszabaduló mellékvese-hormonok termelődéséről ír (192. o.). Tom Sawyer kapcsán féloldalnyi szöveg foglalkozik a rasszok tárgykörével (mert ugye ez a lényeg egy ötödikes számára… 249. o.). A tananyag része lett Harry Potter is. De a legmegdöbbentőbb magyarázat József Attila: Mama c. verséhez fűződik, a tankönyv szerzője úgy érezte, hogy e sor: „…szürke haja lebben az égen” kommentárt igényel, ezért egy bekezdést szentelt a haj szerkezetének és a modern hajfestékek előnyeinek tárgyalására (200. o.). (Tóth Krisztina – Valaczka András: Irodalmi ikerkönyvek 5., Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004.)

Az anyanyelv tankönyvből kiemelnék egy részletet, mindjárt az elejéről (8. oldal), hogy szemléltessem az egész tankönyv színvonalát:
„Hogyan kezdett az ember beszélni?
Valamikori ősünket az segítette kiemelkedni az állatvilágból, hogy négy helyett két lábon járt. A felszabaduló mellső végtagjaival munkát tudott végezni, az agy térfogatának növekedésével gondolkodása fejlődött. Egyedül azonban nem boldogult, társaira szorult. A kapcsolatteremtéshez viszont meg kellett szólalnia.”
(Lerchné dr. Egri Zsuzsa: Anyanyelv 5., Mozaik Kiadó, Szeged, 2009.)

Mivé lett az egykor magas színvonalú magyar oktatás? Miféle célkitűzése lehet így az oktatásnak…?