Egy robot tökéletes munkaerő: nem fárad el, és pontosan követi az utasításainkat. Viszont képtelen észrevenni, ha idegesek és fáradtak vagyunk, vagy ha netán viselkedése félelmet vált ki bennünk. Ezen változtatni kell, amennyiben azt szeretnénk, hogy a robotok mindennapi segítőinkké váljanak.

Shuji Hashimoto, a tokiói Waseda Egyetem humanoidrobot-központjának vezetője szerint az emberek közötti kommunikáció sikerét nagymértékben az érzelmek határozzák meg, így a gördülékeny ember-robot kommunikációhoz és együttműködéshez az szükséges, hogy a robotok az emberekhez hasonló érzelmi képességekkel rendelkezzenek. De ha a másik érzéseinek felismerése gyakran nekünk is gondot okoz, akkor mit várhatunk egy szilikonagyú teremtménytől?

Hashimoto szerint a robotoknak szükségük van kanseire, azaz arra, hogy a lelkiállapotokat konkrét paraméterekből le tudják fordítani, és így ezek számukra is értelmezhetővé váljanak. Ez jóval összetettebb feladat, mint a mesterségesintelligencia-fejlesztés, ugyanis míg az utóbbi célja, hogy egy külső inger hatására előre betáplált akciókat hajtson végre a robot, addig kansei műveltségű társaiknak apró, sokszor nem is egyértelmű jelek sokaságát kell felismerniük, értelmezniük és ennek megfelelően alakítani a viselkedésüket.

Ez bonyolultnak tűnik, de nem lehetetlen, mivel a különböző lelkiállapotokhoz számos esetben mérhető, fiziológiai jelzések kapcsolódnak. Az embereken elhelyezett érzékelők mérhetik az izzadást, a pulzus és a testhőmérséklet változását, így például kimutathatják a stresszt. Kísérletek alapján már elmondható, hogy ilyen módon a félelmet 85 százalékban ismerik fel a robotok. Egy másik módszer szerint a mimikát és a gesztikulációt kellene vizsgálni, ám az eddigi kutatások alapján az arckifejezés nem mérvadó. Az emberek figyelmének követése viszont jó ötlet, hiszen ha valamitől félünk vagy zavar, akkor biztosan odanézünk. Ha a robot a beérkező információk alapján felismeri gazdája hangulatát, akkor megfelelően - akár egészen emberien - tud viselkedni.

A robotok szoftvere viszont az érzelmi intelligencia miatt igencsak bonyolulttá és instabillá válhat. Hashimoto szerint ezt úgy lehet elkerülni, ha nem ragaszkodunk olyan beprogramozott előírásokhoz, mint az Asimov-féle "robotika három törvénye", hanem hagyjuk, hogy a robotok a környezetüktől tanuljanak, és megalkossák saját szabályaikat. Intelligenciájuk így folyamatosan fejlődne, viszont semmi sem garantálná, hogy nem fordulnak az ember ellen. A japán kutató azonban ennél tovább is megy: ideálisnak tartaná, ha robot és ember együtt tanulhatna, bár sokan valószínűleg aggályosnak ítélnék ezt a fajta egyenrangúsítást.