A csillagászok évtizedek óta tudják, hogy galaxisunk ütközési pályán halad a szomszédos spirális galaxissal, az Andromédával. Az azonban még nem igazán ismert, hogy az összecsapás milyen hatással lesz a Naprendszerre.

A Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ két elméleti tudósa, T.J. Cox és Avi Loeb legújabb számításai azt bizonygatják, hogy a Nap az összeolvadt galaxis külső tartományaiba száműzettetik, az ütközés pedig még szülőcsillagunk életében bekövetkezik, mielőtt kiégett fehér törpévé válna. Jelenleg sem éppen a galaktikus központban éldegélünk, a kozmikus csetepaté után azonban kifejezetten a perifériára tolódik a Naprendszer, taglalta Cox.

A két asztrofizikus által készített számítógépes szimulációk szerint a nagy változásokra csak 2 milliárd év múlva kerül sor, amikor a Tejút és az Androméda először halad el közvetlenül egymás mellett. A Földről nézve az éjszakai égbolton a Tejútrendszerből látható ezüstös csillagsáv kusza összevisszasággá alakul, ahogy az Androméda erőteljes vonzása kilendíti a Tejút csillagait megszokott pályáikról. Ekkor a Nap még mindig egy hidrogént elégető fősorozati, azaz élete leghosszabb szakaszában lévő csillag lesz, igaz fényessége és hője jócskán megnő, olyannyira, hogy elpárologtatja a földi óceánokat.

A két galaxis többször elhalad egymás mellett, összekeverve csillagaikat. Körülbelül 5 milliárd év múlva olvad a két spirális galaxis egyetlen elliptikus galaxissá. Ekkor a Nap már egy idős, a vörös óriás állapothoz közelítő csillag lesz, ami körülbelül 100.000 fényévnyire helyezkedik majd el az új galaxis középpontjától, ez négyszerese a jelenlegi 25.000 fényéves távolságnak.

Ha lesz még ember, aki akkor az égboltot kémlelheti, igen jelentős eltéréseket látna a mai viszonyokhoz képest. A Tejút sávja helyett egy hatalmas, csillagok milliárdjaiból álló halmaz tárulhat elé.

Forrás: Balázs Richárd http://www.sg.hu/cikk.php?cid=52451