Még egy darabig a perui Ancash megyében időzünk, nem messze az előző részekben bemutatott Casmától és Pariacotótól. A régió a perui fővárostól, Limától északra, 300 km-re kezdődik. Különlegessége, hogy mind tengerparti, mind magas andoki területe is van. A tengerparti sáv szinte itt a legkeskenyebb, az óceántól fél órára már az Andokban gyönyörködhetünk. Emellett nagyon kellemes a klímája, amelynek nemcsak gyógyhatása kiemelkedő, de ideális a mezőgazdaság szempontjából is.

Ki gondolná, hogy léteznek még a világon titkos, felfedezésre váró helyek? Bármilyen kicsinek is hisszük bolygónkat a globalizáció korában, igenis érhetnek bennünket meglepetések. Akár hiszik, akár nem, egy édenkertbe is elutazhatnak, ahol orchidealevélbe tekert sajtkülönlegességet reggeliznek, majd felkerekednek, hogy kiássák aznapi drágakőadagjukat a falu határában. Hihetetlen? Szerintem is. De én ott voltam, ettem is, ástam is. Mindezt egy észak-perui piciny faluban, Ninabambában.

Casma – Az örök nap városa. Így nevezik magukat a helyiek. De nyugodtan nevezhetjük az örök tavasz birodalmának is ezt a régiót, Peru fővárosától, Limától mintegy 300 km-re északra, Ancash tartományban. Ancash területén élt a dél-amerikai kontinens legősibb civilizációja, a Chavín. Gyakorlatilag az összes ezt követő kultúra, az inkákig bezárólag, ebből táplálkozott és építkezett, nemcsak szellemi hanem valóságos értelemben is. Ami igaz egész Perura, még igazabb Ancash tartományra: ha leejtesz valamit a földre, biztos találsz egy ősi tárgyat is mellette. Az egész régió bővelkedik feltárt templomokban, kegyhelyekben, megalit építményekben, sőt egész városrészekben is.

Tovább ismerkedve az ismeretlen Ancash megyével, két kis gyöngyszemet ejtünk útba: Cajamarquillát, ahol sok évszázados szokás még ma is a hétköznapok része, és Pampas Grandét, a kis hegyi falut, amelynek focipályájáról lélegzetelállító kilátás nyílik a Huascaránra, Peru egyik legmagasabb, örök hófödte csúcsára. Cajaramarqilla körzetbe tartozik a világhíres természetvédelmi övezet, Llaquashpampa, a Rajmondi olasz botanikusról elnevezett hegyikaktusz-különlegesség élőhelye, a Puyas Rajmondi. Ez a növény szászévenként virágzik, sajnos mi épp nem a századikban jártunk ott.

Április 11.-én: Kele János a léleklátó, Geometria Modellek, A Meditáció (gyakorlat), Mentális magzatnevelés, Kötetlen beszélgetés

A Harvard Egyetemnek a Peapody Museum jelentette, hogy a Puebla-ba (Mexikó) kiküldött kutatócsoportjuk, az ott lefolytatott ásatások leletanyagából megállapította, hogy az amerikai ember nem 12-15 000 éve jelent meg Amerikában, hanem több mint negyvenezer éve. Az ásatásoknál emberi csontvázakat, csiszolt kőszerszámokat találtak olyan őslényekkel együtt, amelyek már több mint 40 000 éve kihaltak. Az USA hírügynökségei a hírt világgá röpítették.

Badinyi Jós Ferenc: Jézus Király, a Pártus herceg - című könyvéből átvéve, a szerző bevezetőjével és magyarázatával

Ez az ”evangélium” fennmaradt a görög, szíriai, kopt es örmény nyelveken írt kéziratokban. melyekben . ,Pilátus aktai" címmel található. Az ortodoxnak nevezett egyházban Epiphanius (Kr. u. 375) egyházatya magát Nikodémust, Jézus tanítványát nevezi szerzőként. Eusebius (Kr. u. 295) „Egyháztörténet”-e is megemlíti (I. 9, 1. . . IX. I. 1: 7, 1) azzal a hozzáadással, hogy „Pilátus aktáiról" már jó sok idővel őelőtte beszéltek a gnosztikusok és oktatókönyveikben is tanították. Az evangé­liumban leírt történetet azonban megerősíti Tibériusz császárnak Poncius Pilátushoz irt levele ­melynek pontos szöveget közli a Vindobon Codex, - és Koppenhágában 1804-ben közölte ezt a régi iratot A. Birch „Auctarium codicis apocryphi N. T. Fabriciani" címen. - „Nikodémus Evangé­liumát” J. A. Favricius, . Codex Apocryphus N. T. " (Hamburg 1719) művéből a 23. és a következő oldalakon közölt szövegének magyar nyelvre való fordításával adjuk át a igazságot keresőknek.

Részlet: Badinyi Jós Ferenc: Jézus, a Pártos herceg - című könyvéből

Ha a biztos tárgyi emlékeket a „szakemberek" hitelessé nyilvánítanák - fenn áll a veszély, hogy a Tamások is hinni kezdenek akkor, amidőn a világ törekvései épp ellenkező irányúak.

Gyakran kell gondolnom Jézus azon mondására, hogy: „Az Atya kövekből is tud támasztani Fiakat!" - Napjainkban a kiásott kövek, a régészeti leletek, mind a magyar igazságot hirdetik azoknál a „fiaknál" is hangosabban, akiknek minden igyekezete az, hogy magyar népünk elmerüljön a feledés tengerében Jézussal együtt.... de én hiszek egy isteni örök igazságban!

Sok adatot közöltem, de a lényegre, vagyis Jézus Urunk azon hagyatékára, melyet az Ő írás-emlékének nevezhetnénk - nem tértem rá eddig. Most, hogy így Jelek érkeznek hozzám, eddigi jószándékom új bátorítást kap és egybefonom azokat a böngészéseket, amelyeket a maniheus tudományban Mani igehir detésében és az újgur hitvilágban találtam és Jézusnak kijelentéseit, szavait tartalmazzák. Ezek pedig csak annak az „elveszett" írásnak részei lehetnek, melyet - az említett „Hegyi beszéd" pergamenthez hasonlóan - Jézus Urunk saját maga írhatott le. (A sorrend és a számozás az én jószándékomé, de a „tartalom" nem más, mint

Miből van egy hajszál? Megőrzi-e épségét több száz éven át is? Milyen módszerekkel vizsgálhatjuk a szerkezetét és az összetételét? Mit tudunk ezekből a vizsgálatokból? Azonosítható-e egy több mint száz éve meghalt személy - Petőfi Sándor - két hajmintából?

Az emberi test nagy részét (a tenyér, a talp, az ujjak, az ajakpír és a fityma kivételével), bár igen különböző erősségben, mindenütt szőrzet borítja.
A magyar nyelv - hasonlóan sok másikhoz - testtájékok szerint különböző szavakkal nevezi a szőrzetet. Az elnevezések egyúttal azt is jelzik, hogy testtájanként más-más a szőrzet minősége.