Cikkem témája a 17. század végi porosz gyarmatosítás története.

A fentebbi esemény a történelemben nem játszott komoly szerepet és Poroszország nem a gyarmatosításának köszönhetően vált nagyhatalommá és a porosz gazdaság sem a gyarmatosítás során erősödött meg! Az afrikai porosz kolóniák, noha hoztak némi gazdasági hasznot az országnak, de inkább csak az állam presztízsének bizonyítását szolgálták, semmint az állam expanzióját. Viszont a gyarmatosítás tényének később két ízben is volt jelentősége. Először 1884-ben, amikor az európai nagyhatalmak megegyeztek egymás közt Afrika felosztásában és a Berlinben Otto von Bismarck által összehívott konferencián („Kongó Konferencia”) bejelentette bizonyos Afrikai területekre (Togó, Kamerun, Namíbia (Német Délnyugat-Afrika), Tanzánia (Német Kelet-Afrika)) a Német Birodalom igényét. Erre a jogcímet a 17. századi gyarmatosítás ténye szolgáltatta, de természetesen a német gyarmatosításnak más, fontosabb politikai okai voltak, melyek révén lehetővé vált a német hódítás Afrikában! A második alkalom 1888 után volt, amikor II. Vilmos (1888-1918) német császár új német külpolitikai irányvonalat (Weltpolitik) jelölt ki népe számára, mely azt jelentette, hogy a Német Birodalom új Európán kívüli területeket kíván megszerezni! Afrika és a világ akkoriban már „fel volt osztva” a nagyhatalmak közt és nyilvánvaló volt, hogy II. Vilmos terveit csak a többi nagyhatalom elleni háborúval tudta elérni! A hajdani porosz kolóniák angol területen helyezkedtek el, II. Vilmos pedig a korábbi gyarmatosításra hivatkozva próbálta meg okkupálni a területet, de az angolokkal akkor nem kívánt szembekerülni, így a hajdani brandenburgi-porosz gyarmatok meghódításáról le kellett mondania.

       Az 1682-es évben adott először megbízatást Poroszország fejedelme I. Frigyes Vilmos a Nagy Választó arra, hogy indítsanak expedíciót Nyugat-Afrika partjai felé, és létesítsenek telepeket az elfoglalt partszakaszon. Az expedíció megszervezésével egy udvari nemest Ottó Friedrich von der Gröben őrnagyot (1657-1728) bízta meg. Az őrnagy két hajót kapott a fejedelemtől. A nagyobb hadihajó a „Churprinz”, 32 ágyúval és 60 tengerésszel rendelkezett von Voß kapitány parancsnoksága alatt, míg a kisebb hajó, a „Mohren” 12 löveggel és 40 tengerésszel Blond kapitány parancsnoksága alatt. A tengerészeken kívül a kolóniák létesítésére von der Gröben szerződtette Walter és Leugeben mérnököket, és az akkor még frissen felállított állandó porosz hadseregből kért és kapott 1 őrmestert és 40 muskétást. Tehát körülbelül 150 emberrel indultak el (8. ábra). Az expedíció 1683. január 1.-én ért Afrika partjaihoz, ahol Gröben őrnagy felhúzta a fehér alapon vörös sast ábrázoló brandenburgi zászlót (9. ábra) a Ghánai parton a Three Points- fok csúcsára (10. ábra). Ezen a részen fektették le később a legelső és a legnagyobb porosz erőd, Groß-Friedrichsburg (11. ábra) alapjait. 1683 és 1684 közt mintegy százötven mérföld hosszan a Kanári Szigetektől Szenegálig bezárólag a poroszok telepek egész sorát hozták létre a nyugat-afrikai partvidéken (12. ábra). Groß-Friedrichsburg mellett számos más erődöt létesítettek. Az erődöket téglából építették, és a legfontosabb erődöt Groß-Friedrichsburgot 44 ágyúval szerelték fel. A későbbi telepesek közt nem csak katonák voltak, hanem különböző kézművesek képviselői is, mint például borbély, szabó, asztalos, cipész, ács, kőműves, pék és kádár. A telepeken a kereskedők főleg rabszolgákkal, arannyal, elefántcsonttal, strucctollal, sóval és gumival kereskedtek. A rabszolgákat a dánoktól bérbe vett nyugat-indiai, (vagy más néven karib-tengeri) Saint Thomas szigeten értékesítették. A Nagy Választó, tekintettel a megnövekedett tengerentúli érdekeltségei védelmére Berlinben megszervezte a porosz flotta felállítására és anyagi ellátására a haditengerészeti bizottságot, a flotta irányítására létrehozta az admiralitást, valamint a gyarmatok fenntartására a Nyugat-Afrikai Társaságot. A porosz hadikikötő székhelyét Königsbergből áthelyezte Emdenbe. A fentebb nevezett intézkedésekre azért volt szükség, mert a 17. század végén már érezhetően kezdtek felemelkedni a későbbi tengeri nagyhatalmak, (Anglia, Hollandia és Franciaország). Poroszország csak az Északi-tengeren keresztül tudta megközelíteni a gyarmatait, viszont ezen a tengeren mind Anglia mind Hollandia érdekelt volt, és mindkét hatalom könnyedén el tudta zárni a Dánia és Svédország közti átjárót (Sund) a porosz hajók előtt, ami halálos veszedelmet jelentett a Nagy Választó tengerentúli érdekeltségeivel szemben. Mindenesetre a fejedelem halála után is folytatódott a gyarmatosítás és a porosz hadiflotta növelése, míg a Nagy választó unokája I. Frigyes Vilmos 1717-ben el nem adta a telepeket 12 magas négerért, és 7200 dukátért.[i]

A gyarmatosítás kapcsán különböző álláspontok láttak időközben napvilágot. Közülük csak néhányat említenék meg.

Az interneten Marcus Felten német történész készített egy rövid kronológiai ismertetést a brandenburgi gyarmatosítás történetéről. A gyarmatosítás kezdetét 1675. március 25.-ére teszi, amikor I. Frigyes Vilmos, a nagy választó szerződést kötött a holland származású Reeder Benjamin Rule tengerésszel, hogy a svédektől (akikkel ekkor háborúban állt) zsákmányoljon hajókat a porosz flotta számára. Egy évvel később, 1676. február 20.-án Benjamin Rulet kinevezték a brandenburgi flotta tengernagyának. A Brandenburgi felfedezők csak 1682. március 17.-étől kezdtek komolyabban érdeklődni a nyugat- afrikai Ghána partvidéke iránt. A telepek létesítésének a történetét már fentebb felvázoltam, ezt csak annyival egészíteném ki, hogy Groß-Friedrichsburg erődje 1683 és 1717 közt élte virágkorát. A porosz telepesek egész sor kisebb erődöket is létesítettek a ghánai partvidéken. 1686. január 10.-én Reers kapitány parancsnoksága alatt egy kis porosz fregatt a Vörös Oroszlán (Roter Löwe) elérte a mai Mauritánia közelében levő Aurgin szigetén található Blankó hegyfokot, és ott egy erődöt létesített, Arguin néven (13. ábra). Ezt az erődöt 1686 és 1721 közt birtokolták a poroszok, és használták ki az észak-afrikai kereskedelemi haszon kiaknázására. Felten szerint a következő fontos évszám 1717. amikor a Porosz gyarmatokat I. Frigyes Vilmos eladta a fentebb már említett összegért.[ii] A fentebb leközölt internetes források adatai és az Engelmann könyvéből vett adatok szemmel láthatóan nem egyeznek. A források azt állítják, hogy 1717-ben adta el I. Frigyes Vilmos király a brandenburgi gyarmatokat, míg Engelmann ezzel szemben azt állítja, hogy az üzletre 1720-ban került sor. Ebben az esetben az internetes forrásoknak vagyok kénytelen igazat adni, de Engelmann véleményét is figyelembe veszem a következő ok miatt. Az I. Frigyes Vilmos számára „jó üzlet” valóban 1717-ben jött létre, viszont nem az összes gyarmatot adta el a hollandoknak, hiszen jó néhány erődöt hoztak létre a közel három évtizednyi időszak alatt. A legfontosabb erődöt Groß-Friedrichsburgot és hozzá kapcsolódó több kisebb igen, de Arguin erődje továbbra is Porosz uralom alatt maradt. Valószínűleg Engelmann az 1720-as évszámmal azt akarta jelezni, hogy a poroszok akkor vesztették el utolsó gyarmati telepüket. Az interneten tovább kutatva felfedeztem egy harmadik, angol nyelvű forrást is, mely fontos adatokat szolgáltat a ghánai európai telepekről, jól kiegészítve a fentebb elmondottakat. Ezért szeretném, mintegy kiegészítésként közölni ezen forrás adatait is. Az 1683-as brandenburgi expedíció tagjai az Aranyparton, vagyis a mai Ghána területén az Axim és a Three Points-fok közt szálltak partra, és megalapították Groß-Friedrichsburg erődjét. Ez az erőd vált később az Afrikában szerzett brandenburgi területek legfőbb támaszpontjává. Ezeken a telepeken kezdetben 91 Európai és 130 afrikai élt. A Nagy Választó által létrehozott Afrika Társaság az elkövetkező 40 évben telepek egész sorát hozta létre a mai Ghána közti területen. Ezen telepek közül a legfontosabbak Groß-Friedrichsburg, Arguin, Takarama, Takoradi, Akwida (Fort Dorothea), Whydah voltak.[iii] 1717-ben I. Frigyes Vilmos tulajdonképpen a fentebb felsorolt telepek közül csak Groß-Friedrichsburg, Takarama, Takoradi, Akwida és Whydah erődjeit engedte át a hollandoknak. Arguin továbbra is porosz kézen maradt, egészen 1720-ig, amikor egy holland flotta elfoglalta. Tehát az Engelmann által közölt évszám is megállja a helyét, ha az utolsó brandenburgi- porosz gyarmat elvesztésének az időpontját nézzük.

       Felmerülhet az olvasóban az a kérdés, hogy I. Frigyes Vilmos király miért akart megszabadulni a majd négy évtizedet át, oly sok költséggel és energiával kiépített gyarmati telepeitől? Erre a kérdésre a választ Anglia, Hollandia, Franciaország tengeri fölényének vizsgálatában érhetjük tetten, ami már a király nagyapja, a Nagy Választó uralkodása alatt érezhető volt. Az a tény is nyilvánvaló, hogy a Baltikumban, ahol Poroszország kialakult a svédek voltak a tenger urai. A Nagy Választó már felismerte azt a tényt, hogy a tengerentúli gyarmatai sorsa tulajdonképpen London és Amszterdam kezében volt. A 1682-ben még az angol-holland viszony meglehetősen rossz volt, és az angolok még a franciákkal is szövetkeztek a hollandok ellen. A helyzet 1688-ban változott meg, amikor Orániai Vilmos Hollandia királya, a feleségével, Stuart Máriával és 6000 katonájával partra szállt Angliában, és I. Jakab angol királyt elüldözve átvette a hatalmat. Angliában ez a hatalomátvétel a dicsőséges forradalom néven vonult be a történelembe. Ezáltal az Északi-tenger feletti uralomért küzdő két legnagyobb rivális állam egy időre perszonálunió alatt egyesült. Ezzel az Északi-tengert bármikor le tudták zárni bármilyen, a Baltikumból érkező hajók előtt. 1688. előtt a Brandenburgi fejedelem még ki tudta használni a két állam közti ellentétet, és tudta biztosítani hajói szabad áthaladását a térségben. 1688. után azonban a Nagy Választó fiának I. Frigyesnek illetve inkább tanácsadóinak jól meg kellett gondolniuk, hogy a Nagy Választó által létrehozott és megháromszorozott porosz flotta milyen manővereket végez tengerentúli érdekeik védelmében. A gyarmatok akkor még azért nem vesztek el, mert I. Frigyes tanácsadói, akiknek komoly érdekeltségeik voltak a gyarmati kereskedelemben, különféle diplomáciai eszközzel (kereskedelmi privilégiumok adása, megengedik, hogy az angol és holland kereskedők a brandenburgi kolóniákon kereskedjenek stb.) a jó viszony fenntartására törekedtek a tengeri hatalmakkal. A másik ok, amiért nem vesztek el a porosz gyarmatok korábban, az XIV. Lajos Francia király tevékenységével magyarázható. Franciaország ekkor a legerősebb európai állam volt, és katolikus királyuk ellenfelének tekintette az országától északra fekvő protestáns Hollandiát, és királyát Orániai Vilmost. Amikor 1688.-ban perszonálunióban egyesült Anglia és Hollandia, azt XIV. Lajos Franciaország számára veszélyesnek ítélte, és háborút kezdett ellenük. Természetesen a francia nagyhatalomtól való félelmükben az európai államok Anglia és Hollandia mellé álltak. Ezt egy korábbi, 1686.-ban kötött szövetség az ún. Augsburgi Liga szavatolta, melyben valamennyi nagyobb európai állam részt vett, Anglia és Hollandia vezetésével. A háború az Augsburgi Liga és Franciaország közt 1688-tól 1697-ig tartott. Ez az angol tengeri érdekekre is rányomta a bélyegét, hiszen az angol-holland flottát a francia tengeri hatalom megtörésének a feladata kötötte le. Természetesen ebből a háborúból Franciaország megtörve, de nem vesztesen került ki. 1697 után négy évvel kitört a spanyol örökösödési háború. Az angol-holland flottának itt is a francia flotta volt a legnagyobb gondja, így a porosz hajók akadálytalanul hajózhattak az északi tengeren. 1714 után változott s helyzet, noha 1703-tól már nem volt perszonálunió Anglia és Hollandia közt, de a jó viszony továbbra is fennmaradt, és a spanyol örökösödési háborúban meggyengített Franciaország egy időre nem jelentett veszélyt egyik tengeri hatalomra sem, akik tovább bővítették a már meglévő gyarmati területeiket, és a rabszolga kereskedelem jobb kihasználása végett szemet vetettek a porosz gyarmatokra is. Az akkor frissen trónra lépő I. Frigyes Vilmos porosz király felismerte a tengeri hatalmak érdeklődését az afrikai porosz telepek iránt, és azt a tényt is, hogy a porosz flotta képtelen lenne szembeszállni mind a holland mind az angol, de még a spanyol örökösödési háború végett meggyengült francia hadiflottával is. Tulajdonképpen a poroszok a gyarmataikat csak annak köszönhették, hogy a három tengeri hatalom nem tudott kiegyezni egymással, és a sorozatos konfliktusok végett, melyeket azért vívtak, hogy megtörjék egymás hatalmát, nem tudtak foglalkozni a porosz birtokokkal. 1714-es év után viszont az Északi-tengert bármikor lezárhatták a porosz hajók előtt, és a tengeri hatalmak megtámadhatták és elfoglalhatták az utánpótlásuktól elvágott brandenburgi telepeket. I. Frigyes Vilmos nem akart háborút kockáztatni a viszonylag kevés kereskedelmi hasznot hajtó telepeiért.

A másik probléma a gyarmatokkal kapcsolatban Poroszország területi elhelyezkedése volt. A porosz tengerpart a Balti-tenger déli partvidéke volt, vagyis annak a tengernek az egyik partvidéke, melyet a svédek beltengerré akartak változtatni. Az Északi-tengerre, és onnan az Atlanti-óceánra való kijutás pedig egy kis szoroson keresztül volt lehetséges, mely Dánia, Svédország és Norvégia közt feküdt. Ezt a szorost a dánok uralták, de a svédek is meg akarták szerezni. A lényeg, hogy a dánok, vagy a svédek könnyedén le tudták zárni ezt a szorost a porosz hajók előtt is. Tehát ha a porosz telepek veszélybe kerültek volna, akkor nemcsak a nagy tengeri hatalmakkal, de néhány kisebbel is meg kellett volna küzdenie a porosz flottának. Természetesen Poroszország megpróbálta megtörni a Svéd hegemónia törekvéseket, és 1713-tól 1720-ig (passzívan az oroszokat támogatva 1721-ig) Poroszország háborúban állt Svédországgal, és a porosz flottát a svédek elleni harc (pontosabban az erősebb svéd flotta elleni védekezés) kötötte le, amit a tengeri hatalmak igyekeztek kihasználni.

       Összefoglalóan megjegyezhetjük, hogy a porosz gyarmatosítás az anyaország gyenge hadiflottája miatt eleve kudarcra volt ítélve, és az afrikai kolóniákat csak annak köszönhették, hogy az erős hadiflottával rendelkező államok egymás tengeri hatalmának a megtörésével voltak elfoglalva. Amint az egyik tengeri hatalom maga alá gyűrte a többit, a stratégiailag nagyon fontos helyen elterülő porosz gyarmatok azonnal veszélybe kerültek, és a porosz anyaország a fentebb említett okokból nem tudta megvédelmezni őket. Tehát I. Frigyes Vilmos döntése még racionálisnak is tűnt, hogy inkább békésen szabadul meg a telepeitől, úgy hogy eladja őket. Az afrikai telepek eladása alaposan feltölthette volna a porosz államkincstárat, ha jól megszabja az árát, és annak a hatalomnak adja el, amelyik többet fizet érte. Ugyanis a területeket megvenni mindig kevesebbe került, bármelyik hatalomnak, mint hadsereg szervezésével, erőszakkal elfoglalni. A telepek eladása tehát racionális döntés lett volna, ha megfelelő árat kér értük. De hát nem így tett, és szinte ingyen adta oda a gyarmatokat a hollandoknak. Ennek okát az uralkodó emberi gyengeségében kereshetjük, vagyis, hogy I. Frigyes Vilmos gyengéje volt a magas emberek gyűjtése, valószínű, hogy a Holland kormány kihasználta ezt a lehetőséget. A gyarmatokat valószínűleg drágábban akarhatta eladni, de a hollandok küldtek neki ajándékba 12 magas négert, és a porosz király, az ajándékért cserébe, viszonzásul engedhetett az árból. De úgy is fel lehet fogni, hogy ezzel tett egy baráti gesztust a holland kormánynak, ami a két állam közti jó viszony, és kereskedelmi kialakítását szolgálta, ami hosszú távon nagyobb hasznot hozhatott Poroszországnak, mint távoli, és a gyenge porosz flotta által védhetetlen kolóniák.

Felhasznált irodalom

Bernt Engelmann Poroszország a lehetőségek hazája Budapest, 1986. 40. o.

Internetes források

Brandenburgische kolonie In.: http:\\www. deutsche-schutzgebiete.de/deutsche-kolonien.htm

Marco Ramerini The Europian forts is Ghana (Gold Coast). In.: http:\\www.geocities.com/Athens/styx/6497/ghana.html

Marcus Felten Brandenburg in Westafrika. In.: http:\\www. traditionsverband.de/friedrich.html

Képek

1. ábra: A porosz gyarmatosítás művészeti ábrázolása

2. ábra: A porosz gyarmatosítás célterülete

3. ábra: A brandenburgi zászló felvonása a Three-Points foknál.

4. ábra: A porosz gyarmatok területi elhelyezkedése.

5. ábra: A Friedrich Wilhelm nevű hajó makettje.

6. ábra: A porosz gyarmatosítók zászlaja.

7. ábra: Gross-Friedrichsburg erődjének alaprajza.

8. ábra: Arguin erődjének alaprajza.

Képek jegyzéke

Brandenburg Colonial Flags in.: FOTW Flags Of The World website at http://flagspot.net/flags/

Brandenburgische kolonie In.: http:\\www. deutsche-schutzgebiete.de/deutsche-kolonien.htm

Marco Ramerini The Europian forts is Ghana (Gold Coast). In.: http:\\www.geocities.com/Athens/styx/6497/ghana.html

Marcus Felten Brandenburg in Westafrika. In.: http:\\www. traditionsverband.de/friedrich.html